2012. szeptember 16., vasárnap

Szarajevó

A hétvégén volt rá alkalmam, hogy a páromat elkísérjem hivatalos útjára,Szarajevóba. Már többször tervbe volt véve,már régóta szerette volna, ha vele tartok, mert, hogy szerinte nekem való város.
Kicsit furcsa érzésekkel jöttem haza.
Gondolom többeknek az 1984-es olimpia jut eszébe ha erről a városról hall. Érdekes is volt abban a szállodában megszállni, amit erre az alkalomra építettek. Mindenhol olimpiás tányérok, és tárgyak voltak, és azóta sem változott semmi szerintem. Mivel egy nagy sportrendezvényre érkeztünk, voltunk az olimpiai stadionban is. Azóta ott is megállt az idő, sajnos nincs pénz sem energia felújítani. A háború, aminek kb. 20 éve lett vége mindent tönkretett. Pedig ez egy nagyon különleges, nagyon színes, nyüzsgő város volt mindig is, és persze elég balhés is. Egy völgyben fekszik, sok modern épülettel és az óvárossal. Azért sokszínű, mert laknak itt római katolikusok, ortodoxok, muszlimok és zsidók is. Nincs is több város a világban, ahol ennyi vallás temploma ilyen kis területen, mint pl. az óvárosi rész megtalálható lenne egy helyen.
















Szombaton egy városnézésen voltunk, ott fényképeztem, elég rossz idő volt sajnos.
Az első állomásunk, az úgynevezett Reménység alagútja volt. A háborúban 1992-1995-ig Szarajevót körbefogta a Boszniai Szerb hadsereg, és egyfolytában, főleg éjszaka támadta. Nem volt hová menekülni. Több mint 10000 ember, igen tízezer ember halt meg akkor, több mint ezer gyerek........ Megnéztük azt az alagutat amit a repülőtér közelében építettek, ez volt az egyetlen lehetőség, hogy élelmet, gyógyszert juttassanak a városba....Megnéztünk erről egy rövid filmet is, szörnyű volt látni, hogy pl. azt a szállodát amiben laktunk egyfolytában lőtték... Ezen már itt az az utunk elején nem tudtam felül emelkedni.
És azon sem, hogy amerre csak mentünk, még mindenhol a háború jelei látszottak, a falakon és a földön repesznyomok, hol bevakolva, hol nem, rengeteg ma is elhagyott épület.... szörnyű látvány és érzés..., pedig már 20 év majdnem eltelt, de mennyinek kell, hogy ez a város, ezek az emberek  kiheverjék ezt a szörnyűséget?



.

 Ezek után néztük meg a belvárost, aminek egy része  igazából egy nyüzsgő, igazi bazár.
Mivel ezt nagyon imádom, azonnal elragadott a hangulata, mintha Istambulban lettünk volna..
 



   Ittunk igazi török kávét, és persze ettünk nagyon finom baklavát.




   



 Megnéztük a szőnyegeket, textileket...



 Ellátogattunk egy mecsethez...
Ami nagyon érdekes volt, az az, hogy egyik pillanatról a másikra vége lett a török bazári hangulatnak, és mintha egy szempillantásra Bécsben lettünk volna,vagy Budapesten, a legnagyobb márkák boltjaival tele lévő, szép bevásárló utcán...


Megnéztük azt a sarkot is, ahol Ferenc Ferdinándot és feleségét meggyilkolták, és ennek okán tört ki az Első világháború...

Szóval nagyon nagy élmény volt, mégis az motoszkált végig bennem, hogy menjünk már haza, menjünk el innen..., talán értitek miért...


2012. szeptember 2., vasárnap

Pénztárcás Bagolda


Pénteken pénztárcát varrtunk a Bagoldán. Mondhatom megint nagyon jól éreztem magam, és szerintem mindenki:-)A közös alkotás öröme nagyon nagy élmény! Csodás pénztárcák születtek. Volt aki életében először varrt géppel és nagyon ügyes volt, számomra is meglepő milyen szép lett a végeredmény! Úgyhogy mindenkit csak bátorítani tudok, üljön a gép mellé és varrjon!:-)
Jövő pénteken újra Bagolda! Akkor neszesszert fogunk varrni!

Jelentkezni itt tudtok: